A soproni hűség-gondolat

70.

75_sopronihuseg1

1277-ben IV. László a II. Ottokár cseh királlyal folytatott háborújában tanúsított hűségükért cserébe a város polgárainak szabad királyi városi kiváltságot adományozott. Az adományozás köré szövődött történet szerint a soproniak annak ellenére nyitották meg kapuikat a magyar uralkodó előtt, hogy Ottokár az előkelő polgárok gyermekeit túszként fogva tartotta. Az egykorú oklevelekből a hűség és kiváltság összekapcsolódását olvashatjuk ki, s ugyanennek lehetünk tanúi, ha a kérdést a helyi köztudat oldaláról fürkésszük. Történeti szempontból a hűség-eszme – bár kétségkívül összefügg a városkiváltsággal – inkább annak „címkéjeként” írható le. Ugyanezen gondolati vonulat jelent meg és teljesedett ki 1922-ben a soproni és Sopron környékén rendezett népszavazást követően is, amikor a város a kormánytól megkapta a „Leghűségesebb város”, azaz „Civitas Fidelissima” címet. Az adományozás nyomán kialakult civitas fidelissima-mítosz a közösségi összetartozás fontos faktora lett a városban. A gondolat a komoly hagyományokkal rendelkező lokális identitás megerősítéseként is szolgált, de a népszavazási „helytállás” a korabeli magyar társadalomban nagy elismertségnek örvendett. Olyannyira, hogy Civitas Fidelissima felkeresése egyfajta hazafias kötelességnek is számított a korabeli Magyarországon. A második világháború után a civitas fidelissima-gondolatot - nacionalista kisugárzása miatt - a hatalom nem támogatta, de a rendszerváltás után a helyi és az országos politika is újra “felfedezte” azt. A 244/2001-es kormányrendelet az 1921. évi soproni népszavazás emlékére a nemzethez és a hazához való hűségről tanúságot tevő polgárok előtt fejet hajtva december 14-ét a hűség napjává nyilvánította.

Régió: Sopron és Fertő-táj

Település: Sopron

Az örökség jellege: kulturális örökség

Az örökség szintje: megyerikum

Örökségbevétel időpontja: