Pannonhalmi borvidék
.
Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. Eredete egészen a keltákig vezethető vissza. A Bakony legészakibb nyúlványain a Pannohalmi-dombság három vonulatának délkeleti és délnyugati lejtőin a római kor óta termesztenek szőlőt. A vidék története, társadalmi és gazdasági fejlődése jelentősen összefüggött a szőlőtermeléssel, a szőlőkultúrával. Ezt erősítette meg Pannónia Szent Hegyén a Géza fejedelem által alapított bencés monostor is, ahol az államalapítás után 997-től szőlőt, bort termeltek a Főapátság uradalmaiban, falvaiban.
A bencés rend papjai nem csak a szószékről, de a gyakorlatban is segítettek az uradalom lakosainak a fejlett szőlőtermesztés és borászat elsajátításában. A XIX. században az apátsági nagybirtok mellett kisebb szőlőbirtokok is foglalkoztak árubor termelésével, amelynek a filoxéria járvány vetett véget.
Több évtizedes szünet után a borvidék 1990-ben jött újra létre, s jelenleg Pannonhalmi Borvidék néven működik. 13 települést foglal magába. Mára mintegy 650 hektár a szőlővel borított terület.
Hagyományosan fehérbort termelő terület, bár a múlt évszázad első felében még közel azonos volt a kék és a fehérszőlő részaránya. Manapság fehérbort termő terület, viszont az új telepítések szép számmal tartalmaznak korai és középérésű kékszőlő fajtákat is.
Régió: Pannonhalma és Sokoró térsége, Szigetköz
Település: Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Tényő
Az örökség jellege: természeti környezet, agrár és élelmiszergazdaság, kulturális örökség
Az örökség szintje: kiemelkedő nemzeti érték
Örökségbevétel időpontja: