Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete
.
A pannonhalmi Bencés Főapátság a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, melynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez. Ezek azok a kiemelkedő, egyetemes értékek, melyekkel a Főapátság 1996-ban - alapításának 1000. évfordulóján- kiérdemelte felvételét az UNESCO Világörökségi Listájára.
A pannonhalmi Szent Márton Bazilika ma látható tömegének nagy része a XIII. század elején, Oros apát (1207-1243) idejében épült kora gótikus stílusban. A templomot Mátyás uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély csillagboltozatos mennyezete, a mellékhajók keleti vége és a Szent Benedek kápolna. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. Később jelentősebb felújítás az 1720-as években kezdődött Sajghó Benedek főapátsága alatt. Ezt követte az 1860-as években a Storno Ferenc-féle restaurálás. A legutóbbi 2012-ben fejeződött be, és John Pawson angol építész tervei alapján készült. A felújítás során a templom szerzetesi karakterének visszaállítása volt a fő szempont, hiszen a Bazilika az itt élő bencés közösség otthona, közös imádságának helyszíne, a monostor szíve.
A Magyarországon található világörökségi értékek külön elbírálás nélkül, a törvény erejénél fogva hungarikummá váltak.
Régió: Pannonhalma és Sokoró térsége
Település: Pannonhalma
Az örökség jellege: épített örökség, kulturális örökség, természeti környezet
Az örökség szintje: UNESCO világörökség, Hungarikum, megyerikum
Örökségbevétel időpontja: