Megyerikumok Győr-Moson-Sopron vármegyéből

Gönyű fejlődése egybefonódott a hajózással. A hajós múlt gyökerei a lóvontatta hajókig nyúlnak vissza, amikor a község lakói jövedelmük kiegészítéseként lóval vontatták fel az uszályokat Győrbe.

Az 1830-as években elindult gőzhajózás jelentős változást hozott a falu életébe. Gönyűnél megváltozik a vízfolyás, ezért innen Bécs felé az eddig vontatott négy uszályból csak kettőt lehetett tovább vinni. Emiatt megszületett a döntés, hogy Gönyűn egy hajókiszolgáló bázist kell létrehozni a mai Horgásztanya alatt.  Gönyű a Győr és Budapest közti forgalom fontos állomása lett. A gőzhajók megálltak „szenelni”, azaz szenet felvenni, mely munkára állandó szenelő brigádok álltak készenlétben. A gázlók miatt minden hajónak hajó- és uszálykalauzt kellett felvennie a biztonságos hajózás érdekében. Ezeket a posztokat a jó helyismeret miatt gyakran helyiek látták el. És ha már megálltak a hajók, a személyzet élelmet és iparcikkeket is vásárolt. A kikötő hatalmas forgalmat bonyolított, itt történt a vámvizsgálat, új üzletek és vendéglők nyíltak. A világlátott hajósok kifinomodott ízléssel segítették a kereskedőket és étterem-tulajdonosokat. A gönyűi fiatalok egyre nagyobb számban tanulták ki a biztos megélhetést jelentő hajós mesterséget, és mentek el világot látni. Hajósdinasztiák is alakultak, a mesterség apáról fiúra szállt. A hajóscsaládok a község jómódú polgárai voltak, ismerték a Duna veszélyeit és a hajózás minden csínját-bínját. A hajózási vállalat gondoskodott a hajósok általános- és középiskolai képzéséről is. A gönyűi hajósok elismerést vívtak ki maguknak az ország hajósai között.