A Veres János-féle tű
57.
A tüdőgümőkór igen gyakori betegség volt hazánkban is. A betegség kezelésében gyakran alkalmazták a mellhártyák közötti tér csapolását, amely beavatkozás számos súlyos szövődmény kockázatával járt. Ezért Veres János egy kettős falú, egymáson csúszó, 8-15 cm hosszúságú, rugós szerkezettel működő tűt fejlesztett ki. A behelyezés alatt a tompa végű tű a bőr és a lágyrészek ellenállása miatt visszacsúszott, és lehetővé tette, hogy az eszköz éles tűje a mellhártyák által határolt savós térig jusson. A szöveti ellenállás megszűntekor a rugós szerkezet azonnal visszahúzta a tűt, megelőzve a belső szervek, így a tüdő sérülését is. Több mint 900 sikeres beavatkozás után 1936-ban közölte eredményeit hazai és nemzetközi szaklapokban. Dr. Veres János tüdőgyógyász bronzszobra a kapuvári kórház területén található. A kapuvári tüdőgyógyász, dr. Veres János biztonsági tűjét, a ’Veres-tűt’ világszerte ismerik és használják a sebészek. A minimálisan invaziv műtétek nélkülözhetetlen eszköze. Az eszközt eredendően tüdőgyógyászati célra fejlesztette ki, a Veres-tű használata azonban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tükrözéses sebészet számos orvosi szakterületen magas szintre fejlődhetett.